Nagy BUMM
Kiskoromban a szüleimmel és rokonaimmal elmentünk a Budai Várba, megnéztük a mesterembereket, találkoztunk ismerősökkel, majd elkezdtem nyűglődni, s hazafele toloncolni az embereket. Ez úgy évente lejátszódott.
Ebben az évben viszont — nem csak azért, mert más dolgunk volt, és a rokonság sem ért rá — nem voltam kíváncsi semmire. Nagyon sokszor láttam, és nem volt kedvem kimenni ezek közé az “emberek” közé. Lassan tömegiszonyom lesz.
Most durrognak odakint a bombák, és engem valahogy nem érdekel. Már nem tud lenyűgözni. Inkább lenne kedvem egyet sétálni az estében, mint hogy ott üljek, és várjam, hogy pukkanjanak a dolgok.
Akkor még élveztem, most már nem is érdekel. Nem hiszem, hogy csak meguntam volna.
No Comments Yet