Internet és az érzelmek
Fent vagyok ugye a Plurk-on, és ott kötöttem “barátságokat”. Elsősorban nekik szánom ezt a bejegyzést.
Már régóta gondolkozom azon, hogy azok közül az emberek közül ki is az, aki legalább olvassa, amit írok. Itt a blogon is az a bajom, hogy a senkinek írom. Akkor minek? A plurkon a kapcsolatok alapja az, hogy ő is követi az én plurkjeimet, és én i s az övét. Ha nem akarom, nem követem.
Sajnos volt pár olyan eset, amikor én nem követtem bizonyos embereket, mert megváltoztak, nem tettszett, de nem akartam megsérteni őket. Inkább nem követtem őket. Aztán voltak olyan emberek is, akik olyan társaságba keveredtek, akik nagyon nem voltak szimpatikusak. Amikor én valakihez hozzászólok, nem szeretem, ha belekotyognak. Nem.
Úgy gondolom az utóbbi időben, hogy nem vagyok érdekes ember, de kellene annak lennem? Pontosítanék az előző mondatomon: Sokaknak nem vagyok érdekes ember. Más az értékrendem, más a gondolkodásmódom, más vagyok, mint mások. Mily meglepő!
Sok olyan eset esett meg, amikor valaki újrakezdett mindent, hasonló alapokon. Nyúlhatnék Bibliai történetekhez, elmesélhetném, hogyan kell szerkeszteni, programozni, teljesen fölösleges. Remélem érthető, mire célzok. Nos, a plurkon is újrakezdtem. Nem kell nekem annyi barát. Csak legyen pár, akit még érdeklek is. Az internetes “barát”, na jó, ismerős keresés arról szól, hogy a hasonszőrű emberekkel vegyük fel a kapcsolatot. Ez megtörtént.
Sok sallang keletkezett mellette – már elnézést kérek a megnevezésért -, és úgy gondoltam, hogy a legjobb megoldás a problémámra az, hogy ha tájékoztatok mindenkit, hogy eddig volt a közös út, aki szeretné tovább, tegye fel a mancsát. Lehet, hogy ez nem mindenkinek tetszik, és? Valószínűleg ő nem abba a kategóriába tartozik. Az ember szeret kategorizálni.
Remélhetőleg több időm lesz így, és több szabad agykapacitásom. Ha nem, lesznek további lépéseim.
5 Comments