Hullám
Mostanában úgy érzem, hogy egyszerre vagyok szerencsés, és szerencsétlen. Bizonyos területeken mindent elérek, amit csak szeretnék, de amire a lelkem vágyna, azt soha. Kiakasztó tud lenni, főleg abban az időszakban, amikor a legérzékenyebb vagyok.
Ki vagyok borulva, hogy nincs olyan ember, aki megértene, nincs olyan barátom, akinek számítana az, hogy mi van velem.
Lehet, hogy senki nem érti, hogy ezeket minek írom, de sebaj, magamnak írom. Most pedig nem tudom, hogy mit csináljak magammal, semmi kedvem semmihez, és mégis van. Nem tudom. Nincs kedvem aludni, de fáradt vagyok. Nem tudom.
No Comments Yet