StD techem-lelkem

Fém kétszázas

Ma fogtam magam, és lebattyogtam a postára. Odamentem a postában található kis boltocskához, és kértem tőle három darab, új, fém kétszázast. Fapofával átadták őket, majd távoztam.

Megmutattam anyának, az első amit észrevett, hogy iszonyatosan könnyű. Ránézésre túl nagy, és vékony. A fogása még nagyon szokatlan, de nagyon valószínű, hogy hozzá fogunk szokni. Nagyon is hajaz az euróra. Első ránézésre úgy néz ki, mintha töltött karaj lenne. Bele van nyomva egy kis ezüstös izé a nagy sárga pacába. Ráadásul az ezüstös izé ovális. Grr.

Előkerült az is, hogy mi van, ha összekeverik. Új pénz, az idősek úgysem fogják tudni megkülönböztetni.  Nagyságra húszas, színre is. Nagy gondok lesznek, ha a mamáknak-papáknak 200 forint helyett 20 forintot fognak visszaadni a vásárláskor. Jah, és egyelőre az automaták nagy része sem ismeri!

Mellesleg a pénznek így már nem érzem az értékét. Az értékesebb pénzek eddig papír formátumban leledztek, míg most ez a szerencsétlen gnóm fémmé lett. Elhiszem, hogy – már megint, most éppenséggel értékben –az euróra hajaz, de akkor is.

Amúgy a régi, papír alapú kétszázassal még november 15-ig lehet fizetni, és még húsz éven belül beváltják. Mennyit adnak majd érte, ha már az euró lesz a soros – egyáltalán lesz itt euró?

Ez az egész úgy néz ki, minha egyáltalán nem is akarnák itthon bevezetni az eurót. Hiszen ha hamarosan jön, akkor miért kellett egy csomót költeni az új érmére?
Egyébként mega a fém kétszázas valóban jó abban a tekintetben, hogy könnyű… de azért mégis csak könnyebb volt a papír kétszázas.

Majdnem egy évig éltem külföldön, nap mint nap eurót használva. Nekem ez abszolút nem hasonlít egyik olyan érmére sem.